Utolsó Tangó Párizsban (1972)

Az Utolsó Tangó Párizsban című Bertolucci film: ’botrány-filmnek’ számított a maga idejében. A szexuális töltete miatt újdonságnak számított, azonban korunkban mindez már kevésbé botrányos. De vajon, hogyan hat ránk ma?

A történet főhősei Paul és Jeanne egy szálloda egyik kiadó lakásán találkoznak, és gabalyodnak egymásba. Viszonyuk azonban sokkal bonyolultabb ennél.

Paul (Marlon Brando) egy 45 éves férfi, akinek a felesége pár nappal a találkozásuk előtt lett öngyilkos. Ráadásul rájön, hogy csalta is a szállodájukban lévő férfivel.

Jeanne (Maria Schneider) egy 20 éves egyetemista lány. Barátja portré-filmet készít róla, egy stáb folyamatosan követi őket, rögzíti minden csókjukat/ölelésüket.

Románcuk tovább folytatódik, és állandó helyszínné válik a lakás, ahol kiélhetik vad és gátlástalan szexuális életüket. Kinti életük azonban teljesen tabuvá válik. Nem tudják egymás nevét, problémáit, semmilyen információt a másikról. Egy biztonságos, hermetikusan elzárt térben léteznek, és függenek egymástól.

Bertolucci később elkészítette az Álmodozók című filmjét, amely három fiatal egyetemistáról szól, akik egy lakásban megteremtik a saját világukat, és élnek teljesen elszigetelve a külvilágtól. Ez az elszigetelt tér azonban mást is inspirált később. A chilei Ágyban című, egy helyszínes film, két emberről, akik egymás számára ismeretlenek, és egy éjszakájuk történetét meséli el egy hotelszobában.

Problémáik a kinti életben, azonban folytatódnak. A folytonos feszültség érezhető az egész film alatt. A film zenéje is csak búg-és búg. Jeanne képtelen eldönteni melyik szerelmet válassza. Barátja megkéri a kezét, azonban a portré-film forog mindeközben. Vőlegénye meg akarja mutatni szerelmüket a világnak. Paul, pedig elzárva él vele a szobában, és vehemens természetével szinte magához láncolja.

A film tetőpontja, amikor eltáncolják az utolsó tangót. Jeanne és Paul megrészegülve betáncolnak a Tangó verseny közepébe, és szabályokat nem ismerve a saját násztáncukat járják. Ekkor jelenik meg élesen a társadalmi erkölcsökkel szembeálló életük. És ekkor kap feloldást Jeanne, többé nem függ a férfitól, nem viseli el többé a megaláztatásait. Szerelmük, csak a hotelszoba falai között tudott érvényesülni, a külvilágban azonban mindez érvényét veszti.

Mint minden történetben, ha előkerül egy pisztoly, annak el kell sülnie. És bizony itt sincs másképp. Főleg, ha egy idegent lő le az ember, akinek a nevét sem tudja.

A két főszereplő hihetetlenül jó színészi alakítást nyújt. A beállítások is nagyon szépek, érzékletesek. A jelenetek kissé elnagyoltak, valótlanok. Mégis tud érvényesülni, mert egy különleges hangulatot tud nyújtani a néző számára.

IMDb