Cabaret – Centrál Színház

Akkor is meggondolnám, hogy beüljek egy musical-re, ha még fizetnének is érte. Tavaly elmentem a Spamalot-ra, és azóta valami végérvényesen megtört bennem. Akaratlanul is egy furcsa undor tör rám a musical szó hallatán. Végül három név meggyőzött róla, hogy kivételt tegyek a Centrál Színház új darabjával, a Cabaret-val, mivel Bozsik Yvette, Marozsán Erika és (főleg) Keresztes Tamás együtt biztosíték lehet valami igazán különlegesre.

Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett vagyok, mindenesetre se többet, se kevesebbet nem kaptam a darabtól, mint amire számítottam. Megtanultam már, hogy nem szabad elvárnom ma már túl sokat egyik előadástól sem (sajnos). Úgy ültem be, hogy ha már musical-re jöttem, legyenek jó táncok, dalok, és Keresztes Tomi csapjon oda nekik. Szerencsére ez mind megtörtént, azonban semmi mást nem kaptam, pedig azért a remény élt bennem.

Nem ismertem előtte a Cabaret-t: a drámát, más darabot, és a filmet sem láttam (még). Viszont annyi kérdés bennem maradt, hogy muszáj lesz még foglalkoznom vele, mivel nem értettem az ok-okozati viszonyokat. Egy óriási kérdőjel maradt bennem sok helyen, nem tudom még: velem volt-e a baj, vagy a darab nem tudta átadni cselekmények miértjeit, az alap mondanivalókon kívül, amit sok helyen csak súrolt, semmibe nem ment bele mélyen.

A történetvezetés nagyon unalmas volt, tele sablonokkal. A dalbetétek tudták feledtetni velünk olykor mindezt, mivel kivételesen megkoreografált, izgalmas táncokat láthattunk. A dalokat is szerettem, hazaúton is végig dúdolgattam őket. A színpad elrendezése nagyon jól kitalált, csak úgy, mint a díszletek, jelmezek, sminkek. Egy szóval az összkép pazar volt.

Marozsán Erika gyönyörű (’űberszexi’), mint mindig. Színészi képességei, azonban komolyan elgondolkoztattak. Ez a szerep nem való neki vagy ennyire rossz színész lenne? Nem győzött meg arról, hogy megérte neki hazajönnie külföldországból ezért a szerepért, mivel bizonytalan volt végig. Csányi Sándor egyszerűen jelen volt a színpadon, mint Csányi Sándor. Illedelmesen lejárta színpadot, és elmondta a szövegét. Básti Juli és Haumann Péter hozta az elvárt szintet.

Az egész előadást Keresztes Tamás uralta, mint konferanszié. Démoni szerepében ott kísértett végig a színpadon, és mutatta meg tehetségét a nézők számára. Ő az adu-ász ebben, a darabban. Élteti, pulzálja, és felemeli. Ezért megéri megnézni az előadást, mert amit leművel ez a pasas, azt bizton állíthatom, hogy nem mindennapi.

Bozsik Yvette jó úton halad, hogy megszeretesse velem a musical-t (vagy legalábbis, hogy az ellenkezőjét ne érezzem). Ugyan nem egy kifogástalan darabot láthattunk, de éreztem végig azt a fajta törekvést, újítást rajta, ami jobbá teheti a műfajt. Az biztos, hogy a prózai színházakba járó nézők számára teljesen emészthető lesz a Cabaret. Ugyan kettős érzéssel hagytam el a színházat, a katarzis ismét elmaradt, mégis mindenkinek tudom ajánlani, aki kicsit ki szeretne kapcsolódni.