Általában a Táposok több különböző színházakból jött színészekkel szoktak játszani, akik az esti előadások utána összejönnek még, és a söröző/borozó nézőket éjjelig szórakoztatják, (no és persze egymást is). Mostanában viszont, inkább az újabb színészpalánták játszanak, és ebben a darabban kiélhette mindenki általuk, a hátborzongató témát mindenféle megközelítésben. A majd’ két órás játékban tényleg volt minden. Először ijesztgették a nézőket, aztán az előadók egyenként megszakításokkal adták elő a saját monológjukat, a zombivá válásukról. Kicsit megijedtem az elején, mivel részletekben hallottuk a történeteket, és gondoltam lehet, nem fogok emlékezni az adott színész éppen folytatott meséjére, de szerencsére ügyesen megoldották ezt. Tetszett, hogy némelyek teljesen hihető történetként kezdték el a monológot. Például az altatókra ivó lány sztorija, akit megerőszakoltak, annyira ijesztő és hiteles volt, hogy nem gondoltam: ez is olyan zombis mese lesz. Mindezek között rövid jelenetekkel prezentálták a zombi „élet” különböző helyzeteit. Humoros, de olykor túlzásokba áteső szkeccseket adtak elő. A maszturbáló zombin keresztül, leszbikus zombikon át, még egy fogat mosó zombit is láthattunk. Közben kivetített videókat/képeket is mutattak, melyek a témában jobban elmélyültek. Ezeket persze kommentálták, és szájbarágós társadalomkritikán keresztül próbálták hosszan bemutatni, hogy bizony mi (is) egy zombi életet élünk. Egy másik előadó pedig a korai zombi filmeket szemléltette, igencsak szellemes módon. Az előadás problémája az volt, hogy tele volt üresjáratokkal. A fő céljuk a szórakoztatás és a humor volt, ami nem is lett volna gond, és azért mentünk: csakhogy sok esetben nem volt az. Úgy éreztem, hogy a rendező úgy engedte a színpadra a játszókat, hogy mindenkit meghallgatott, mindent megengedett, majd kialakította a sorrendet. Nem gondolom, hogy beleszólt volna, hogy mit és meddig játszhatnak. Ez volt a legnagyobb hibája a darabnak, hogy talán túlságosan szabadjára engedték a színészeket. Rossz ütemmel adták elő, sokszor felesleges, túlzó módon. Ugyan tényleg egy kevésbé kötött, laza műsorról van szó, mégsem szabadna átesni a ló túlsó oldalára! Azért azt meg kell jegyeznem, hogy azt a fajta humort viszont nem nagyon lehet megkapni más színházakban, mint aminek itt a részesei lehettünk. Már átéltem ezt a Táp Színháznak köszönhetően, de ismét megtörtént, hogy igazán könnyesre tudtam röhögni magamat. Ehhez persze kellett a szemüveges fiúnak a története, aki elcsúszott kétszer is azon a bizonyos dolgon. Ezüsthigany mellett szerintem ő sem volt színész mégis olyan hihetetlenül komikusan adta elő a saját monológját, hogy azt kell mondanom, ő volt a legzseniálisabb a darabban. Ráadásul az autós jelenetében is bizonyított a srác. A humor azonban kárpótol mindenféle hibáért, így azt kell, hogy mondjam: TÁPláljanak minket továbbra is!
(köszönjük az első képet Tamásnak!:)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése